A jód egy kémiai elem, mely esszenciális mikrotápanyag az élőlények döntő többsége számára. Az emberi szervezet nem tudja maga előállítani, így kívülről, táplálék vagy étrendkiegészítő útján kell azt bevinnünk. Az elemek periódusos rendszerében a jód a „halogének“ főcsoport (VII.) egyik tagja, ami szó szerint „sóképzőt” jelent. Kémiai viselkedését tekintve, tehát a jód rokonságban áll a fluorral, a klórral és a brómmal, melyek szintén halogén elemek, de toxikus hatásúak (kivéve a klorid iont: Cl–).
Milyen fajta jód létezik?
A jód különböző formákban és kötésekben fordulhat elő: lehet szervetlen ill. szerves, valamint radioaktív (sugárzó) ill. nem radioaktív (stabil).
Szervetlen jód formái:
a jodid ion (I– , a jód „sója”), pl. kálium-jodid, de a tengeri algák is ide sorolhatók, mivel túlnyomórészt jodidként tartalmazzák ezt az elemet, kisebb mennyiségben és fajtától függően pedig molekuláris jód is van bennük.
a jodát ion (IO3–), amit (pl. mint kálium-jodát) ételek / só jóddal való dúsítására használnak.
az elemi vagy más néven molekuláris jód, melyre bizonyos szerveinknek van nagy szüksége. Ez a természetben egyes vörös algákban (pl. nori) van benne számottevőbb mennyiségben illetve jódpótlásra szánt komplex készítményekben található meg. Ilyen az 1829 óta létező ún. Lugol-oldat, ami kálium-jodid és elemi jód vizes oldata, és nagy dózisú jódpótlásra alkalmas koncentrált készítmény.
Szerves jód formái:
Szerves jód esetén a jód széntartalmú molekuláknak válik az alkotórészévé (kovalens kötéssel kapcsolódva), és kémiai okokból kifolyólag képes teljesen más viselkedést mutatni, mint a szervetlen jód.
CT vizsgálatokon használt bizonyos kontrasztanyagok (sokan allergiásak is rájuk, de ez nem valódi jódallergia)
szervesjód-tartalmú gyógyszerek (pl. Amiodarone / Cordarone)
természet alkotta szerves jódvegyületek a pajzsmirigyhormonok
Radioaktív jód
131-es jódizotópmesterséges jódnak tekinthető, atomerőművekben keletkezik a maghasadás során, és nukleáris baleseteknél ki is szabadulhat (a jód illékony elem), gyorsan szétterjed a környezetben, a kiéheztetett pajzsmirigyünk (és a többi jódigényes szervünk) pedig ugyanúgy felveszi, mintha stabil jód lenne, beépül a sejtjeinkbe, sugárzik bennünk, károsítja a DNS-t és alaposan megnöveli az adott terület daganatos megbetegedésének kockázatát. Radioaktív jódot az orvosi gyakorlatban is használnak (pl. pajzsmirigy-túlműködésnél a szövetek szétroncsolására).
Mire jó a jód?
Számtalan fiziológiás folyamatban vesz részt, a legköztudottabb a jód pajzsmirigyhormonok szintézisében betöltött szerepe. Emellett viszont rengeteg egyéb funkciót is betölt a szervezetünkben, része az antioxidáns és oxidáns rendszereknek, szabályozza a sejtdifferenciálódást, az apoptózist stb. Valójában az összes sejtünk igényli és használja a jódot, különös tekintettel a következőkre:
belső és külső elválasztású mirigyek: hasnyálmirigy, a hormonrendszer endokrin mirigyei, könny-, nyál-, izzadságmirigyek stb. (minden váladéktermelő mirigy jódigényes)
A jód meglehetősen ritka elem a Földön.A tengerektől távolodva egyre kevesebb található belőle a talajban, így az abban termő növényekben is alig-alig van. A Kárpát-medence kimondottan jódhiányos területnek számít. Jellemzően a tengeri algák, ill. kisebb mennyiségben az ottani halak, kagylók, rákok tartalmaznak jódot, a (jódozatlan) tengeri sóban viszont nincsen jód.
A jód egyike az első antioxidánsoknak, a törzsfejlődés során a tengervízben rendelkezésre állt. A tengeri élőlények fogyasztásával hozzászoktunk a magas jód és omega-3 bevitelhez, testünk ehhez adaptálódott. A tengerektől eltávolodva, a kontinentális (szárazföldi) életre áttérve aztán muszáj volt takarékosan bánni vele, azonban teljes mértékben nem sikerült ez az adaptáció, sejtjeinkben továbbra is olyan programok élnek, melyek a magas jódbevitelre „íródtak”, és ha ennek nem teszünk eleget, azzal kompenzációs mechanizmusok működtetésére kényszerítjük a szervezetünket.
A hosszú távú jódhiány következményei különböző mértékben érintik az egyes embereket. A női szervezet jellemzően érzékenyebb ebből a szempontból.
Mi történt a jóddal – visszatekintés?
A legmeghatározóbb egy 1948-as állatkísérlet volt, melynek során a kutatók (Wolff és Chaikoff, Kaliforniai Egyetem, Berkely USA) azt vizsgálták, hogyan reagál a patkányok pajzsmirigye a növekvő jódbeviteli adagokra. Azt a következtetést vonták le, hogy a jód nagy dózisban megzavarja a pajzsmirigy működését, leállítja a jódfelvételt és a hormontermelést, ezért kerülni kell milligrammos mennyiségben.
Hiába mondott ez ellent a jódpótlással szerzett több mint 100 éves pozitív klinikai tapasztalatoknak és a japánok évszázadokon keresztül bevált jódfogyasztásának, a fenti kutatópáros olyan jó reputációjú folyóiratokban és fórumokon publikálta nézeteit, és olyan sokan kezdték el azt idézni és sorozatosan meghivatkozni, hogy az utána következő évtizedekben teljesen elterjedt ez a tézis.
A jódot kiírták az orvosi tankönyvekből és kivonták élelmiszereinkből, „nehogy túl sok legyen”. Az elmúlt 70 évben legalább három generációnyi orvostanhallgató jött ki az egyetemekről úgy, hogy megtanulta, mi az a Wolff-Chaikoff hatás, és azt később már nem is kérdőjelezte meg.
A fenti kísérlet mellett történt még egy tragikus hatású esemény az 1960-as években, ami a jódra nézve szintén igen kedvezőtlen következtetésre jutott, s amit Wolff fel is dolgozott a publikációja 1969-es felülvizsgálatában. Hokkaidoban (Japán) nagy arányú golyvaképződést figyeltek meg a kutatók az ott élők körében. Ezek a lakosok rengeteg algát fogyasztottak, aminek magas a jódtartalma. Méréseket is végeztek, hogy a helyiek vérében mennyi a jód szintje, és hogy vizeletükben nagy mennyiségű jodidot ürítenek.
Azonban azt nem vizsgálták akkor, hogy az alga, amit akkor és ott nagy mennyiségben fogyasztottak a helyiek, nem csak jódot, hanem goitrogén (golyvaképző) hatású toxikus anyagokat (köztük pl. bromidot) is képes koncentrálni a tengervízből. Érdekesség, hogy a sok goitrogén (valószínűleg bróm) ellenére a magas jódbevitelnek köszönhetően – az érintetteknek nem voltak pajzsmirigy-alulműködéses tüneteik.
Mindkét fenti vizsgálat kapcsán felmerül a kérdés, hogy tévesek-e a konklúziók. Így vált a 20. század második felében a jód, ez az egykor univerzális gyógyír amolyan félreismert és kegyvesztett elemmé, és silányult vissza mára csupán fertőtlenítőszerré s a jódozott só adalékává.
A jódmozgalmat Dr. Guy E. Abraham szülész-nőgyógyász-endokrinológus professzor indította. Stílszerűen Crying Wolf? (Farkast kiáltottak?) címre keresztelt publikációjával a Wolff-Chaikoff hatás megalapozatlanságára hívta fel a figyelmet.. Rövidesen csatlakozott további két orvos, Dr. Brownstein és Dr. Flechas is, valamint Charles Hakala gyógyszerész. Az általuk kidolgozott ún. ortomolekuláris, azaz a teljes szervezet optimális igényeire koncentráló jódprotokoll elérhető tudást biztosít a jódpotláshoz.
A jódhiány tünetei
A jódhiány tünetei a jódigényes szöveteink nagy száma miatt rendkívül sokfélék lehetnek. Optimálist el nem érő jódbevitel és ebből következő jódhiány esetén a szerveink egymással kezdenek el versengeni és mindig lesz, amelyik az elsőbbséget élvezi és lesz, mely háttérbe szorul.
Jódhiány-jéghegy: szinte mindenki csak a csúcsára koncentrál, a pajzsmirigy abszolút minimális igényeire, figyelmen kívül hagyva a vízfelszín alatti jégtömeget s az ott meghúzódó jódigényeket.
A pajzsmirigy előnyt élvez a jódra a többi fogyasztóval szemben, mert az élethez nélkülözhetetlen hormonokat termel. Ha már ő sem jut elegendő jódot, az összes többi szervünk évek, akár évtizedek óta éhezik:
emlőcsomók
melldaganatok
petefészek-ciszták
méhmiómák
prosztataproblémák
méhszáj elváltozásai
autizmus
immunrendszer gyengeségei
A hiányállapot akár transzgenerációs is lehet, hiszen a magzati fejlődés (terhesvitaminok) és aztán a csecsemő szoptatása rendkívül jódigényes, így képes a végletekig kiszipolyozni az anya szervezetéből ezt az értékes jódelemet. Jellemzően a szoptatás után zoktak jelezni az egyes jódigényes szervek az édesanyánál: elhízás, depresszió, ciszták, pajzsmirigygyulladás stb. alakul ki.) Ha ez többször megismétlődik, a jódhiány transzgenerációssá válik, s előfordulhat, hogy a nagymamának még „csak” méhmiómái voltak, az édesanyának pajzsmirigy-problémái és itt-ott cisztái, az unoka pedig már autizmussal / ADHD-val születik.
Hogyan diagnosztizálható a jódhiány?
Rendkívül nehezen, indirekt módszerrel.
A szervezet jódraktárai feltöltöttségének mérésére kidolgoztak egy speciális vizsgálatot, a 24 órás jódtelítettségi teszt.
A jóddal végzett bőrteszt (négyzet vagy rács alakú befestése) nem javasolt a hiány megállapítására, mert rendkívül megbízhatatlan. A bőrre kent jód 88%-a 1-2 napon belül magától is elpárolog, a folt halványodását ezen kívül a bőrben található antioxidánsok is nagyban meggyorsítják. Tehát az eltűnés messze nem jelent beszívódást, hasznosulást.
24 órás jódtelítettségi teszt
A vizsgálat elméleti háttere, hogy a szervezet a többlet szervetlen jódot hatékonyan ki tudja választani a vizeletbe, azaz könnyen meg tud szabadulni a feleslegtől, amennyiben a vesék működése kifogástalan. Emellett rendelkezik azzal a képességgel, hogy visszatartson magának jódot a beszedett adagból, egészen addig, amíg a jódraktárak nem telítődtek. Az ortomolekuláris jódpótlás célja ui. a teljes szervezet jódtelítettségének elérése és aztán annak fenntartása.
A 24 órás jódtelítettségi teszt menete
Egy tesztadagnyi jódot kell beszedni reggel (ált. 50 mg) és aztán 24 órán keresztül tartályban gyűjti a vizeletét.
A gyűjtött vizeletből mintát vesznek, amit laborintézetben vizsgálnak, megállapítható, hogy a tesztadagból mennyit tartott meg magának a szervezet, s mennyit ürített ki. Ha ez utóbbi kevesebb mint 90%, az jódhiányra utal. Az USA-ban eddig több ezer emberen elvégzett jódtelítettségi tesztek alapján a résztvevők 97%-a jódhiányos volt, többségük súlyosan, köszönhetően a Wolff-Chaikoff hatásból fakadó jódfóbiának.
A 24 órás jódtelítettségi teszt ellenjavallatok:
veseműködési zavarok
autonóm hormontermelő szövet a pajzsmirigyben: különálló göbként vagy szétszórt (diffúz) módon autonóm forró/meleg göbö(ke)t tartalmazó multinoduláris golyva
a petefészekben dermatitis herpetiformis (Duhring-betegség)
myotonia congenita (ilyenkor az Iodoralban lévő kálium okozhat problémát)
Fals pozitív eredmény
Az első alkalomnál, amikor valaki még nem szed jódot, előfordulhat, hogy fals pozitív eredményt kapunk, azaz a tesztadag több mint 90%-a kiürül a vizelettel. Ez nem azért történik, mert a raktárak telítve lennének, hanem mert a hosszú ínséges időszak miatt „be vannak rozsdásodva” a jódot a vérből a sejtek belsejébe juttató mechanizmusok (NIS). Így a jódadag szinte átszalad a szervezeten anélkül, bejutna a sejtekbe. Olyan ez, mintha csontszáraz szivacsra akarna valaki vizet engedni: egyszerűen lefolyik róla. Először át kell egy kicsit nedvesednie, hogy felvegye, beigya a vizet, ami időbe telik.
Jódszedés kontraindikációi
autonom adenoma a pajzsmirigyben (toxikus forró göb, akár multinoduláris golyva formájában)
struma ovarii
veseműködés zavarai
Duhring-betegség
Szedjünk, ne szedjünk jódot és mennyit?
A fenti félreértés-sorozat miatt a ma elterjedt hivatalos jódbeviteli ajánlás (RDA) igen alacsony. A 100-200 µg (ennyi van a gyógyszertári kálium-jodid tablettákban, a multivitaminokban és a kék színű, kis koncentrációjú jódkészítményekben) csupán a golyva és a kreténizmus megelőzéséreszolgáló legminimálisabb mennyiség.
Azért vagyunk ma triplán jódhiányosak:
1.) eltávolodtunk a tengerektől
2.) Wolff-Chaikoff miatt eltiltottak minket a jódtól
3.) környezetünkben mérgező halogének sora jelent meg ( A toxikus halogének kiszorítják a szervezetből a jódot, súlyosbítva a jódhiányt. Ezeknek a modern környezetben napi szinten ki vagyunk téve, így ha nem viszünk be elég jódot, akkor biztosan az egyéb, toxikus halogénekből töltekezünk fel helyette.)
Az úttörő jóddoktorok kutatómunkájának révén a közelmúltban kiderült, hogy az RDA (150 µg) legalább két nagyságrenddel kisebb azoknál a mennyiségeknél (12-50 mg), amikre ma testünk valamennyi jódigényes szervének szüksége lenne az optimális működéshez. Magyarul kb. század annyi jódot viszünk be, mint amennyi ideális lenne! 1/100-át!
Meglepően lehet „sok” jódot szedni biztonságosabb, mint túl keveset. A kutatások szerint az RDA-érték (150 µg) kb. 100x-osa felett (12-15mg) kezd el ugyanis bizonyítottan érvényesülni a jódnak egy páratlan előnyöket rejtő és egyben plusz védelmet nyújtó hatása: esszenciális zsírsavakkal alkot vegyületeket (jódozott lipidek, pl. delta-jodolakton), melyek igen áldásos anyagok, erős gyulladásgátlók, emellett pro-apoptotikus (daganatellenes) hatással is rendelkeznek. Ezen jódozott lipidek csak akkor képződnek, ha elegendő jód áll a szervezet rendelkezésére, vagyis a bevitt mennyiségeket nem használta el teljesen a sok kiéhezett jódigényes szervünk és a toxikus halogenidek méregtelenítése!
Ezért ajánlja a jódprotokoll a napi minimum 2 cseppet az 5%-os Lugol-oldatból, ami 12-15 mg, s ezért 12,5 mg a minimális kiszerelés az Iodoralból is (tabletta formájú Lugol-oldat). Az RDA, azaz a néhány száz µg és annak 100x-osa (12-15 mg) közti sáv a jódpótlásban a „senki földje”, egyfajta szürke zóna, ahol – különösen autoimmun pajzsmirigyproblémák esetén – nem ajánlott hosszabb ideig tartózkodni.
Számos vitamin, ásványi anyag és nyomelem szükséges a pajszmirigyhormonok előállításához, melyek megfeleő mennyiségben történő pótlása elengedhetetlen a jódszedés mellett.
Az átgondolatlan jódszedés akár veszélyes is lehet, ha a szervezet méregtelenítő csatornái nincsnenek felkészítve a jódozás előtt a halogének távozására.
Jódmozgalom
Az Iodine Project által életre hívott önszerveződő globális jódmozgalom végső célja a jód rehabilitációja és használatának visszavezetése a holisztikus gyógyítási gyakorlatba.
A magyar jódmozgalom szorgalmazó tevékenységének köszönhetően 2017 karácsonya ótaA gyógyító jód c. könyv személyében magyarul is érhető el jódirodalom, illetve jódpotlás tudományos alapokon című facebook csoport.
Ajánlott még Dr. Brownstein Iodine Why We Need It c. könyve is, különösen a szakmaibb forrásokat keresőknek. A Stop The Thyroid Madness nevű mozgalom oldalán is számos hasznos információt találhatunk a jódról és az egészséges pajzsmirigyműködésről.
